Toroczkay András : Néhány sor az alkonyatról


 
2845 szerző 39302 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 2 órája
Gyurcsi - Zalán György 8 órája
Ötvös Németh Edit 8 órája
Tímea Lantos 8 órája
Bátai Tibor 9 órája
Bara Anna 15 órája
Tamási József 16 órája
Nagyító 23 órája
Szilasi Katalin 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Duma György 2 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Mátay Melinda 3 napja
Filip Tamás 4 napja
Csapó Angéla 5 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
Albert Zsolt 6 napja
Ligeti Éva 6 napja
Serfőző Attila 7 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 7 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 10 órája
az univerzum szélén 10 órája
nélküled 12 órája
Conquistadores 14 órája
fejlakók 15 órája
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
- haikukutyin - 2 napja
Janus naplója 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
mix 2 napja
PIMP 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
Néhány sor az alkonyatról

1.

Ősz van, alkonyodik, vasárnap. Könnyű írni erről.
Elég, ha meghallod és beleborzongsz ilyenkor.
Mert minden mindenre hasonlít.
Lehúzom magamhoz egy versből
a szavakat, hogy segítsenek rajtam.

Szinte észrevétlenül bonyolódik az egész,
a vasútállomáson kigyúlnak a fények,
a furcsa neszek megszaporodnak a fákon.

És megsokasodnak a semmirekellő évek,
a sejtéseink is ilyenkor.

Az őszi macskák csak nagy ritkán élik túl a telet. Tudtad? Tudtátok?
És hogy a nevetéssel nem győzhető le itt semmilyen kór, vagy álom?
Mintha ötven éve alkonyodna.

A kutyád lekuporodik melléd, várón néz, szuszog.
Azt mondja, a járdán pucér, tompa szemű verébfióka-tetem.
A porcukros dióssütemények savat csinálnak.
Hallod vékony, ráncos hangját miközben énekel.
Ahogy kiélesednek a késeink a fiókban, konyhánkban.

Gyerekek, még megfáztok nekem abban a kádban,
ne üljetek sokáig a vízben, jó?

Miközben az áramszünet végét várjátok, libabőrösök lesztek.

Az összepasszírozott szilvahéj alól kifolynak a színei.
A húsa vérvörös, héja fekete-kék ragacs.
Összekeverednek az égen.

2.

Ahogy a sárguló árnyak, a homályos halottak,
merev mosollyal arcukon, cipős és kekszes dobozaidból egyenként
kikúsznak, kimásznak, és zümmögve körötted köröznek szobádban,
előbb-utóbb elkerülhetetlenül beléd ütköznek.
(Talán üldöznek, talán üldöznek.)

Elszégyellem magamat ilyenkor:
hogy élek, hogy félek. Próbálom lemosni a kezemről közelgő bűneim,
előre. Aztán hirtelen támadt kedvvel szememmel próbálom bemérni a távolságot
Isten és köztem, a táguló eget lesem a kiürült kert gyérülő, zörgős, fonnyadt lombjai alól.
Azt akarom, hogy szavaim biztosan célba érjenek.
A Föld árnyékától lesoványodott a Hold, hüvelykujjamon egyensúlyozom,
hunyorítva nézem.

Egyre jobban látom jövőmet, miközben elhalványulnak a tárgyak.
Miközben beszélek, egyre többet hallgatok, miközben imádkozom.
Egyre pontosabbak a káromkodásaim, miközben elhalványulnak az évek.

3.

Végighúzom tenyerem borostás államon.
Szinte észrevétlenül lesz őszülő szakáll a sörtékből,
S tűnnek el a didergő aggastyánok rossz kempingszékeken.
Előtted terem a csonthideg elhatározás, a gyerekkori sejtés. Ölsz.
Mint mikor a hideg kövek alól a bogarakat, pókokat, gilisztákat kipiszkáltátok.
(A föld alatt gyökérré változik szakállad, meglásd.)

A mocsári mályva színű pulóverem alatt lassan rozsdásodik a szívem,
Rádióm is recseg, vacakol, merül le benne az elem. Kikapcsolom.
Szoktatom a csendhez.
Nem tudok nevetni a felerősödött neszeken,
és nem tudok szemedbe nézni, kenyeret vágni, kenni, enni.

Megsokasodnak a fák is a vállamon, nem vicc ez kisfiam,
egyre súlyosabb a táska is hátamon, amiben ki tudja még mi van.

Alkonyodik. Rendben. Lehúznám. Hadd vigye a víz. Nem megy. Minden elromlik.

4.

Azt hiszem, kezdem érteni a kutyaugatást,
ahogy a vasútállomások unott hangosbemondóját,
ahogy a távolodó lassú szárnycsattogást,
ahogy a farakások mögüli halk suttogást.
ahogy a fázós fecskék Schubert egyik dalává rendeződnek a magasfeszültségen.

Ilyenkor a határban egyre nehezebb járni,
ilyenkor egyre többször állok le megtisztítani a cipőmet a sártól,
ilyenkor megszaporodnak a döglegyek is,

meg a föld alól kibújó nehéz sóhajok, ködök.

És súlyosabbak az erdők is a süppedő dombokon ilyenkor.

Alkonyodik. Igen. Lehúzom. Nem gond.

5.

A hűtőből kiveszem a megdermedt, ebédről maradt csirkecombokat
és még sokáig állok a nyitott ajtó hideg fényében,
nyikorgást hallok valahonnan,
mielőtt elindulok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-13 04:56   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-09-12 23:09   Napló: Bátai Tibor
2025-09-12 22:49   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-09-12 22:47   Új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-09-12 22:39   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-09-12 21:44   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-12 21:12   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-12 20:58   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-09-12 20:53   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-09-12 20:49   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója