!




Félek Veled,
hogy szemed m’ért nevet,
vagy m’ért nem,
hogy mást keres szíved,
s mikor rájössz,
ki vagyok,
tágra nyílt bensőm
eldobod,
hogy hibáimban
más nőt idézel,
hisz ha rám nézel,
nem engem látsz,
hanem azt,
mit a szeretet
velem tett,
félek, hogy túl sok
vagy nekem,
s ha kiszakítod
belőlem önmagad,
szétesem,
s ha nem vagy,
ki szed majd össze
millió szilánkomból?
félek, a jelen
elillanó része vagy,
s mire magamhoz
szorítlak:
hűlt helyed ölelem csak,
félek,
félnék melletted,
hisz erősebb vagy,
mint jómagam.
félek, hogy jobban
ismerlek,
mint szeretni
merjelek,
s jellemed,
felfalja
kis titkom.
csak Ő maradna!
Őt hagyd meg,
bár félek vele,
hisz vagy Te,
s félnék mellette,
mert hozzád
és hozzám képest
túl jó, túl gyenge.
félek, már csak
hibáidban látom
alakját,
hisz elfeledtem
csókját, hangját,
hogy csupán
rémült képzelet
az, hogy ’Vele’,
mert kell,
mert muszáj,
hogy legyen kiút
Belőled.



Nagyon félek.
Tőletek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.