...ellenpontom ünnepére...
Nem tudom, mi történt Velem,
De most úgy érzem
Magamhoz tértem.
Ez éles világ keskeny pallóján táncolva
Kitértem, s esett nyakam
Egy résben ottfelejtett kés alá
- kis híján -
A parkett mellett csupán könyöknyire
Omló szavak falakká merevedtek, s a
Vertikálisan gyorsuló sebességben
Lettem én zötykölődő alak,
Rém. Fantom a kultúrból
Mely már csak része volt önmagának.
És a horizont??? Lett csupán egy pont.
így,.....az atomnyi csöndben pedig csak álltak, mereven
a busongó falak.
Én pedig szenvedő alázattal kapartam le
A SEMMIT ....képemre porolva:
Betakart a hamis hóesés járványos szklerózisa.
Akkor, a döbbent csendben próbáltam helyére
Fröccsenteni önnön katedrálisságom freskóinak mozaik-lapocskáit:
De ez glettelés közben létrejött láthatatlan
Kábeleken húzódó szőrtüszők holdbéli fennsíkját
Mielőtt felkentem volna,..........lemosta a hajnali dérnek egy sörszagban elhagyott
Padlásszoba savas bukája.
S a leállósáv kövének cementpasszintásában
Folyt a vér és a szomszéd macska estében mócsinggá nyáladzott
ételmaradékja.
Könny és cáfolat ömlött az ajtók egymásrautalt gumicsíkján
S e fémöntvényes orgia lineál-zajában
Érkeztem .....az utolsó előtti színben..... látszólag elhagyott
Betonszentélyembe.
Szemem csukott, ...és mégis felfelé néz. Takaróm, mely a
Visszaszámlálásban nagy robajjal gyűrődött, ...lánchegységgé lett
Közel a jelenhez. Most ezernyi zaj készíti elő a
Kirobbanást önnön ásványkincsemből.
Lábam előtt könyv. Távolabb oltár. S e fehér lepellel borított,
- fordított? -
koporsóban
mégis úgy érzem,....
megtértem magamhoz.
2005. szeptemberében
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.