D úr, azt hiszem, szerelmes (II.)

II.

Sétálunk, D úr meg én. A cukrászdában,
bár kettővel se bír, hat krémest vesz.
Majd egy széket, egy játékmedvét,
két műanyag szappantartót.
Később otthon asztalhoz ül, széles mozdulatokkal
rója papírra a nagy K-t, mosolyogva elmereng.
Tolla
lassan,
hosszan
tölti ki a K szárát,
elidőzik a talpakon,
oda se figyelve,
oda-
vissza
húzva a vonalat,
elgondolkodva.
A vázában álló dália kíváncsian
veti szirmait a papírra.
D úr körberajzolja a szirmokat.
Majd észbe kap, sebesen ír, s diadalittasan mutatja fel.
A papíron ennyi: "Kedves!"
Bólintok, már cipőjét veszi, a piros sál fellobban,
kabátja szárnyai kapkodva igyekeznek utolérni,
ahogy a posta felé siet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.