Visszatérés

Mint aki hosszú utazás után
ismét saját ágyában ébred,
elindulsz az ablak felé, félig
álmodban, ahonnét a tavaszt beáradni véled.
Közben a bőröndödbe botlasz,
amit otthagytál még egy napra,
és ahogy széthúzod a függönyt,
előtted a tér, a piac behavazva,
bár a telet még nem érzed.
A fűtött belvárosi lakás mily csalóka, a meleg
éjjel fehérneműre vetkőztetett.
Kínos. Ez a gondolat felébreszt, mintha
egy idegen szeme nézne rád döbbenten vissza
az ajtóból, nem az, ki álmodban benézett...

…bizony, ilyen az utazás után.
Sorra kicsomagolnak a váratlan emlékek,
egyenként újra birtokba vennének,
mint te a rég elfelejtett, kedves tárgyakat.
Azért a szobával mégis könnyebb a küzdelem,
ha úgy döntök, kidobok mindent, ami elmúlt.
De a lelkemben összehordott, imbolygó
halomban várakozó, megunt
limlomokat ugyan hova vihetem?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.