Ne kérdezd tőlem, merre jártam,
Vérmocsárban, rothadó tetemek közt,
Szétroncsolt emberek kísérnek,
A lemenő nappal nyújtózni az égre,
Meggyötörni szívem, hullni feledésbe.
Torkomra forrt ujjuk, vérük engem gyaláz,
Könnyel teli arcok kísérik a halált.
