Itt voltál

                                                  "...meg ne vesd anyádat,
                                                      csupán,mert megöregedett..."
                                                                              /Pl.23/22/

Üres lett nélküled a kis szobám
Búvik a csend,utánad motoz
Hogy nem vagy itt, most érzem igazán
Hiányod, s hogy hozzám tartozol

Fájó emlékké vált minden perc
Színe és árnya, mert elveszett
De megáld a sors, hogyha itt lehetsz
S megfoghatom fáradt kezedet

Még szemed fénye szemembe lobban
Nem gyötör engem meg semmi kín
Tudom,  ott vagyok minden álmodban
Végtelen, örök ez égi híd

Egy behajtott könyv, egy üres pohár
Maradt, hogy elmentél utánad
Mégis esténként, ha a nap leszáll
Én megvetem vetetlen ágyad

Mert így vagy velem s nekem elég ez
Jössz, itt vagy s lehullsz csillagporként
Parányi öröm a mindenséghez
Istent kérem Anyám! Ragyogj még!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.