A szőke lány álmomban Ajkára utazott. Újból
kilépett hát belőlem, akár a pőre csont
a parázson kínnal perzselt, kesernyés húsból.
Bőrére a fény azonnal vakító mázat vont.
Mint ki szédül, állt a peronon. Engem álmodott talán?
Ébredve hogy otthagytam, eldőlt-e, szikrázó port
szórva szerte, akár az elejtett, mattkemény porcelán-
baba, s vajon szilánkos ajkait is porral hintette
a gyors halál
kormozó hava..?
