Nincs rá szó.
fénnyel átvilágított
ismeretlen mezőkön jár
a képzelet.
Reggel van újra és
elvakarhatatlan seb most a szürkeség.
Az van ,
hogy a test mellett
fekszik,
-széttartó sínek a fagymelegben-
de nincs közös ébredés.
Kilép az ajtón,
a beomló hajnalba,
s az eső csendesen eláll.
