Át a hídon
Egy férfi éjjel, hídon át ?
nem tudni semmit róla.
Honnan hová a hídon át,
s mért visel nyáron korcsolyát
már hosszú percek óta.
Egy arc a messzi semmiből,
egy fény a pórusokban.
A pihés kéz feltündököl,
üzenet jő a semmiből
túlzsúfolt városomba.
Leég az orr, a száj, a szem,
széthull a régi poggyász.
Egy villanás az életem,
nem lát se víz, se kéz, se szem,
a test ma hosszú póráz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
