Rubik-kocka
piros, fehér, zöld,
no, meg sárga,
és persze kék és rózsaszín.
ez a kocka forgatható jobbra is, balra is,
egyik szín keveredik a másikkal
legalábbis tekintsük ezt
a kiinduló alaphelyzetnek
a kezdeti helyzet előállítása természetesen
nem okozhat gondot senkinek sem
csak oldalait kell addig forgatnunk
míg a színek össze nem keverednek
aztán kezébe veszi valaki más
tologatja a kiskockákat a nagykockában
és, ha van már egy oldal, mi csupa
egyszínből áll, kicsit jobban ver a szívünk is
az izgalomtól
vannak kik megrögzötten ugyanazokat
a kirakási módszereket és lépéseket követik
például megrögzötten a fehér
oldallal kezdenek mivel
szemben ott a sárga
- csillaggal
teli nyughatatlan éjszakák
éppen alkalmasak a kocka fordítgatására. –
persze a végcél az lenne
hogy minden oldal csupán egyszínű legyen
viszont hamarosan rájön a forgató kéz tulajdonosa
hogy a logikus forgatás bizony fáradtságos munka
- legyen bár az egyetlen ésszerű módja a kirakásnak –
és Ernő bácsinál egyszerűbben is ki lehet rakni
kicsit erőszakosan
de leszedi a jól odaragadt
szinte leszedhetetlen színes címkéket
egy csoportba tömöríti a megfelelő oldalra őket
És kész is! Micsoda munka!
Aztán szép lassan leválik az összes címke
és nem marad más csak egy üres felületű fekete Rubik-kocka.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.