Kristálytitkok
Kristálytitkokba a kíváncsiság savként hatol
Fúródik mint giliszta a föld alatt rombolva formát
és egységet Mintha mozivászon elé állna valaki
Az árnyék felületén rombolt igazság gátolja a mozgást.
Kínlódva vergődik a kilyukasztott fogkrémtubus az asztalon
Lassan folydogál a száraz lészerű anyag fehér csillámait
hordalékként maga előtt lökve Mint folyóvíz a halk tavon
Keresztül próbál gázolni
De a vizek összekeveredve kioltják egymást
és nedves kapcsolatuk egybeolvadva megszűnik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
