Õszi tetszhalál

1.

Tiszta az ég, mint nyáron volt,
A nap is pont úgy ragyog, vakít,
De most fagyos a táj, az ember tetszhalott,
Nem csak az erdő szórja száraz leveleit.

Az ősz nem hozott üvegtálat, se körtét,
Csak szilikózist, hurutot, döghalált,
Szomorú, de nem váratlan körkép,
Hullazsákba teszi az éjszaka a határt.

2.

Már megint stigmák borítják kezem,
Var fedi ismét bőröm barázdáit,
Gyakran napokon át észre se veszem,
Ha egy-egy végtagom hiányzik.

3.

Kivont karddal, szuronyt szegezve,
Miért fordul ellenem minden érzelem,
Nem is kérdezi, hogy akarom, jó lesz-e,
Miért ront rám a vérvörös szerelem?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.