Banshee
Alá szállt a fakó hold, megcsókolni a földet,
A száraz fű zörgött, hánykolódtak a fák,
Rohantál, te háborodott, míg nyakadat nem törted,
Visítva a világ kínzó bánatát.
Zavart fejed verte a szél, felnyögött az avar,
Kecses tested megfeszült, mindened lángolt,
Szád elfutotta a vér, beléd fúlt a dal,
Hogy: „Kár volt téged szeretni, kár volt!”
Hörögtél, meggyalázva minden emberi hangot,
Mégis áthatoltál dobhártyám falán,
Az egész hallóközpontom ettől visszhangzott:
„Kár volt, kár volt szeretni!”
Talán…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
