Pánik

Nyíló virágok, fák, bokrok alatt,
Halál lopódzott és félelem szaladt,
Használt óvszerekre ült a harmat,
Az ágak közt vérnyomok maradtak.

Szelíd szavakból bújt elő fekete bánat,
A hajnali szelek csontokat rágtak,
Édes könnyeket kellett gyomorba nyelni,
S mindvégig boldognak kellett lenni.

Csillagokat kellett lerángatni a földre,
Foggal, körömmel szilánkokra törve,
Nevetve kellett a végzet elé menni,
Borzasztó boldognak kellett volna lenni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.