Hangulatjelentés a hamutálból

Szürkésen zörög a behorpasztott ég,
Feketés vér nyúlik sűrűn a földön,
Minden ház egy csonka cigarettavég,
Ülök. Egykedvű büntetésem töltöm.

A stigmatizált lélek epedve fáj,
Sirámaitól tekeregnek a fák,
„Elég legyen! Béke poraira már!”
Halott gyerekért sírnak édesanyák.

Kénes lyukakban ólálkodik a fény,
Kába álmok lengik mámorral körül,
Hordókban lángol a kátrányőrlemény,
Minden kísértet vitustánccal örül.

Konténeren dobol a savanyú szél,
Gennyes avar cuppog nyáltócsák alatt,
Árnyak közt korog a névtelen veszély,
Időm szénporos ólomlábon halad.

Neveket rajzol falakra a pernye,
A forró parázs emberekért sziszeg,
A létezés fog koncepciós perbe,
Imádkozom, bár istent nem hiszek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.