Hiába

Óriások bokáját rugdaló groteszk törpe,
Medve tomporát tépő mitugrász rovar,
Az élet rútságaitól pokolba gyötörve,
Önző öleléssel rejt az ősavar.
Pihenj!
Tompa agyam malomkövek alatt,
Vaksi szemem legyek lakomája,
Csak lelkem csökött torzója maradt,
Hogy a test kínhalálát várja.
Remélj!
A mennyország mosolyog fejem felett,
Arcátlan játéknak hat innen,
Hogy elérni Bábel tornyáról se lehet,
Hát vicsorgok rá, s kivillantom ínyem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.