Paks

Drótkötél köldökzsinóromat rágom,
Amely tehozzád köt, felemás otthon,
De láncodon a hibát nem találom,
Erőlködésemmel fogaim rontom.

Szigorú villanypásztorod körbe fon,
Illatod, ízed a testemből lüktet,
Lelkiismereted csak kérdőre von,
Közönyöd reflexből arcomon tüntet.

Néma kürtjeid csöndje fülemben ül,
Mozdulatommal te is együtt mozdulsz,
Éhséged gyötri bensőm kegyetlenül,
Velem együtt tán te is megbolondulsz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.