CSIGÁK A TRIÁSZBÓL

Egy archeológus teknőjében,
a tisztító vegyszeres lében:
ott találok rád,
mikor melléd ejtenek.
Hát itt vagy ? mondod -, drágám,
szép csigahercegem.
És a kutató boldogan nevet:
A triászból valók,
fantasztikus lelet.
Belőlük lettek
a bonyolult rendszerek,
az állatok, s nem kevésbé
az emberek.

Aztán helyet szorít nekünk
a múzeumi tárlókban:
Én szemben veled
és te szemben velem.
Nézlek, nézel és kérdezel:
Szép csigahercegem,
nem vagy te túl öreg?
Ugyan ? felelem -,
aki először lát,
azt se tudja,
júra-e vagy triász.
Mit számítanak
a milliónyi évek,
ha testkövemmel végre
hozzád érek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.