...

mi vagy?
idegsejtek, vér, némi húscafat,
közte emlékek, sok kacat,
melyeket fáj eldobni,
lomtalanítani, holmi
elmúlás miatt. ennyi…
nem sok…mondhatni semmi…

és mégis beléd láttam álmaim.
sajnos rajtad hagytam szárnyaim
és most nem tudok továbbrepülni….

sokba, sokba fog ez kerülni,
ez az idő, mit rád szántam…

nézzük csak: míg rajtad meditáltam
100-120 óra. amíg rád vártam
(mert sokat késtél) ha jól számláltam
legalább volt 3 év(=27 000 000óra)
meg könnyek, versek…ne is vegyük sorra!
túl sok…megrémülök a végén,
hogy uralkodtál életem egészén,
minden percben, mindig ott voltál,
ott ettél, marcangoltál
és most elfogytam…ami maradt:
idegsejtek, vér, némi húscafat…







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.