Tej-szín

Laposedénybe önteném magam,
hogy gyorsabban hűljek
Ne kavarj fel kérlek!
Ne rázd fel bennem az ülepedőt,
hadd ereszkedjek lére
hűvös bazaltnehezékem
dobbanó szív.
Csepjében a vérszínben
visszhanggá,
üregben lapuló vérszaggá
bomlott elmém
az érben forog.
Megtébolyodott.
Lassan bőrösödni kezdek, mint a tej
színemet habbá verheted,
vagy kávédba löttyintheted,
nem bánom.
Csak várd meg, míg kettéválok
alul a savas, a mázlis-egyensúly,
fölül az édes, fényes, kényes
habosított, dúsított krém
édes semmiséggé válok
a sziklás magam havas süvegén.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.