lélegzetállító
tavaszokra nyíltam
felesbe fogadtam
angyaloknak hangját
bárányfelhős égen
el-elnéztem halkan
mikor repülni a
pamacs eget hagyták
vékony hosszú sorban
milliónyi hangya
mintha csak egy szívvel
dobbannának hogy lásd
követhetném de csak
alig-alig hagyja
láthassam naponta
a betakarítást
velőmből a fuvart
véremben terelik
sejtek örömére
szunnyadozó kórok
egy szép nap reggelén
az életemre itt
hetet-havat hordva
értelmet másolok
