Szeress csak

Ne ’mi’ legyünk. Légy ’Te’ és ’én’!
Fogd kezem, de ne kezem légy!
Ölelj, de ne ölelj magaddá,
Szeressük egymást teljesen szabaddá!
Szeress úgy, hogy ne akarj magadnak,
úgy, mint a porszemek a testre tapadnak,
de leválnak, ha én úgy akarom!
Ne szeress jobban, úgysem hagyom!
Igen, önző vagyok. De Te is épp annyira!
M’ért kéne a szerelmesnek mindenét adnia?
Hisz azért szeretlek, aki Te vagy!
M’ért toljam ki lényemmel belőled önmagad?
Nem teszlek magammá! Csak maradj magadnak!
Egymás mellett haladunk, míg céljaink szétválnak,
akkor majd megmaradsz fakó emléknek,
És valahogy mégis megtartlak Téged.
Belül. Mert egy Te bennem is marad,
mert négyen voltunk. Te mész, merre utad,
s viszed magaddal azt a lényt, kinek láttál,
azt a hazugszép képet, mit Te alkottál.
És viszem én is. De ez nem Te vagy!
Ez az ideám, mitől pulzusom kihagy,
Mit úgy szeretek, hogy nincs rá szavam,
Ez az álmom! És az álmomban: önmagam…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.