Megrekedve

Turkálok a mosogatótálban.
Turha, ocsmány csimbókok.
Tojásos nokedli, szétázott nudli.
És bele fogom a jobb kezemet dugni!
Csúszós, sikamlós, iszapos.
Itt-ott egy visszahányt – ragacsos –
darab.
Nem
folyik
a
víz,
a
gasztronóm
slejmen
fennakad.
Minden mócsing egy ínyencség emléke,
csudás csámcsogások szétázott fényképe.
Megemésztett eszmék örök csonkja,
felépített fellegvárak tündérmesés romja.
Foszló hullák éktelen teteme,
nem tudni honnan jött,
mocskos kezed ezekkel van tele.
Undorral nyúlok a víz aljára.
A lefolyót ki kell tisztítani.
Ki kell dobni a ganét.
Hányinger.
Mit fel nem halmoz magában az éhenkórász ember!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.