Pro Bono

Hova tűnt vállamról a kasza?
Székelyül új Hargitát várok.
Örök tanúm rá legyen az a
szívembe ásott lövészárok.

Nem mondhatok keveset rólam:
történelmem emberek voltak,
néha utamba rosszallóan
is keresztbe esett halottak.

Idegen telek nem nőhetnek
enyémmé ezekkel, sem mással,
otthoni tavaszokká vedlek
harcos véremmé alvadással.

Olyan ez itt mint egy képzavar,
de van aki felállni leül,
s így lépteim alatt az avar
szerelmemmé omlik legbelül.

Székelyül hordom Hargitámat,
apám bányájának az ércét,
s fájdalmamat ha kedvem támad
úgy mondom, hogy soha se értsék.

2006. március 24., Oronó





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.