De ha már mattot kap,
minek a halottat
visszarakni királynak
zöld mezőre hibának,
egy elromló szobornak?
Talán a tekintet,
lesz útja e soroknak
míg arcaként zihálnak,
és lefelé csorognak?
S én? Csodálom hamván
az életem mögül?
S Ő? Zsákmányként magány
a korona körül!?
adalék:
...Tudom már, hogy mi ihlet;
egy bemetszett tekintet,
mely útja a soroknak,
míg patakként csorognak,
koptatván medrüket szét
s anyagát hordják, a mítoszét.
