November
November
Fázósan húzza össze levélruháját
November, a nagyasszony
Sápadt arcán dermedt mosoly
Révülő tekintet, halk sikoly
Sokszínű, csodás haja most csapzott
Szürke, ködarcából könny cseppen
Félelem nélkül vállalja a kegyetlen sorsot
Az elmúlás itt van, kopogtat éppen
Gőg, erő, hatalom, nincs irgalom
Tél generális erőt mutat, fitogtat
S a matróna, mint hasztalan levél
Ágya lesz a rideg tábornoknak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Írásaim
