S legvégül...
Repítenek rohanó évek
Tolla-borzolt,vén törött szárnnyal
Halványulnak a színek, s fények
Csitul az égi szivárvány-dal
Még visz a sors,-látod, még emel
De jaj, a magasság már szédít
Fáj, hogy az idő nem mérlegel
Csak elkisér a sír széléig
Áldást, s átkot hagyok a múltnak
Vérrel írt névjegy az út porán
Avitt kottáim megsárgultak
Az élet új dalt komponál
Nem sírom vissza az éveket
A sorsom túszul odadobtam
Rongy garason vett cselédeket
Gyorsan elfelejti a holnap
S legvégül: ha hangom elakad
Kihuny a tűz,a szív sem dobban
Hagyatékom: két szó korhatag
Fejfámon lesz majd:Ember voltam!"
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
