Rendhagyó vasárnap

Rendhagyó vasárnap

perceket sodornak a hópelyhek ablakunk könyöklőjére
Thom Yorke hangja kúszik elő a szekrény mögül
sűrű megfáradt csipkévé szövi függönyeinket
az apró lámpák fénye tóvá duzzasztotta szobánk
cigaretta mellett várjuk a csodát
ilyenkor kéne megtörténnie
jódszínű kacskaringókat írva ázik a vasárnapban a filter
az ecsetvonások fellazulnak de közénk csak az este férkőzik be

a tárgyak tökéletes kompozícióba rendeződnek a térben
egy fiúra gondolok és alakját prizmaként
ablakkeretek közé helyezem
az ő lélegzete süvít csontjaimban
az ő pupillája tágul az ereimben
őrá gondolok tehát bársony és drágakövek helyett
fényképeket lapozgatok moziba se megyek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.