BO-BÓ



/Kutya-szonett/


Csak les, s ha mozdulok,Ő is mozdul
Surranva,ahogy falióra jár
Szeme aranykaréja úgy fordul
Mint a golyó a rulet számlapján

Testét elnyújtva félig szendereg
Figyel, tudja, mit tesz-vesz a család
Ha az égbolton gyöngyszín fény remeg
Érzi a bajt,mert távolabbra lát

Elejti apró ételét, mereng
Ha kér,két lábra áll, vagy térdepel
Az avarból férget, csigát kiás

Szólnom, sem kell, félrehajtja fejét
Többet mond szeme, mint száz szent beszéd
Mikor kutyául érezzük egymást


             2004 03 11





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.