BO-BÓ
/Kutya-szonett/
Csak les, s ha mozdulok,Ő is mozdul
Surranva,ahogy falióra jár
Szeme aranykaréja úgy fordul
Mint a golyó a rulet számlapján
Testét elnyújtva félig szendereg
Figyel, tudja, mit tesz-vesz a család
Ha az égbolton gyöngyszín fény remeg
Érzi a bajt,mert távolabbra lát
Elejti apró ételét, mereng
Ha kér,két lábra áll, vagy térdepel
Az avarból férget, csigát kiás
Szólnom, sem kell, félrehajtja fejét
Többet mond szeme, mint száz szent beszéd
Mikor kutyául érezzük egymást
2004 03 11
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
