P. Gy.-nek

emlékszem a veled készített riportra
mikor már úgy keresgélted saját gondolataidat
lassan és nehézkesen mint az öregek
(meg-megtorpantál agyvelőd sűrű ködjében)
hisz te is öreg voltál már
csak mondataid voltak fiatalosan metszők

emlékszem
ahogy nikotintól sárga szakállad közé
szívószállal juttattad a sört
és a cigi szinte már hatodik ujj volt jobb kezeden

ez voltál te
ez lett a halálod
és remélem utolsó percedben is
ezt a keserű dohányfüstös sörízt (amit annyira szerettél)
érezted a szádban
mint egész életedben
vagy mint ahogy az élet ízét is
ilyennek találtad

utolsó ki nem mondott monológod talán ez lehetett:
… és hogy létezik-e Isten?
hát most komolyan:
ki nem szarja le?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.