Gyermekként otthon maradtam…
Haj, mióta láttam a
Lappangó kérdést
Mikor végre feltettem azt
Nem volt új érzés
Miért kábít, búsít úgy a napsugár?
Mi okból rettent az álom?
Miért néz a természet oly némán rám?
A létezést miért vágyom?
Miért fáj, napsugár faleveleken ha megcsillan?
, tavaszi illat, ha mámorosan illan?
, ha csak percig nincsen baráti szó?
, ha csalódva foszlik illúzió?
Kiskoromban nem éreztem
Oldalamban bordám hiányát.
S ifjúhonban megvérezem
Sebem gigászi áradását.
S mikor körbenézek holt lankadtan,
Alvadó vértől fáradtan,
Választ, ismét magamban találtam
Jaj, de egyedül maradtam
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
