ami feléd igyekszik

legyen az golyó vagy mérgezett nyíl
nem hallhatod meg a surrogást
miközben  kérlelhetetlenül feléd igyekszik
örvényt kavarva  fúródik át az űrön
talán épp gyermeked
barlangrajzszerű vizes lábnyoma felett
tűnődsz egy szürke járdán
szőlőszemek rebbennek meg a lugasban
méz nap utolsó cseppjeit fogod fel
megfoghatatlannak tűnő pohárba
csak a kései rózsák derengik
miként is lehet
   elmaradt koccintás
hangjával betelni
a szirmokat
behálózzák a sugárutak
a cseppek
  harmatcsecsemők
kövér hasuk megannyi diadalív







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.