/Második/ történet

Ez a félkegyelmű fény, deszka, szög, por fölött, alatt, mögött
- mit tudom én! -
ahogy tétova ugrándozással.
Mint mindig.
Ez a padlásszerű lelkiállapot, körömrágással, motyogással,
elhagyott, gyér ragyogásban.
Mint akire lesnek.
Senki.

Ez a lány, a családias lépcsőházban, lépések nélkül, valami furcsa
testhelyzetben - vadállati munka -, arccal valamerre,
ömlik torkából a vér.
Persze, mindebből egy szó sem igaz.

Aztán - ó, baj nyomorúság! - megtagadja magát tőlem.
Éppen egy ilyen ünnepi napon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.