József Attilának
A semmi törött bordámba akadt
s mint kitüntetést, én hordozom,
te a Dunánál ültél egy szakadt
világ sorsával homlokodon.
Te kecses szavakat hagytál nekem
igaz világot, nem meséket,
de nincs, s nem is lesz olyan szerelem,
amiért korrekt módon öljek.
Leveles dohányom be nem érik -
mások versét olvasom benne -
s nem olvasnék a világon semmit
ha csak egy árva költő lenne . . .
Te lettél költőm, versem, barátom,
felajzott népű kicsiny hazám,
s én szemeiden kersztül látom
ezt a létet, drága Attilám.
2005. április 11., Oronó
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
