Egyszerre

                                   Ács Józsefnek


Ami a műholdról látszik, kit érdekel.
Ha rágyújt a fegyverraktár őre,
látják, hogy zárjegy nélkülit szív.
Odafentről ez nem bűn,
a petárdanyár durranásai
az eget nem veszélyeztetik.


Ami az autóból látszik, érvénytelen.
Az unalom géze elfedi a tájsebeket.
Inkább gyalog, könnyű szívvel,
mint akit lefokoztak. Kirakatper
volt, legyint az ex-tiszt, mégis
sikerült valahogy megúsznom.


Ami séta közben látszik, egyszerre
emlék és jelen. Akár a komp, mely
mindig a sejtelmes folyó túlsó
oldalán marad, vagy az az ismerős
vak, akinek mindig csak biccent
az ember, de nem köszön soha.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Népszabadság, 2005.03.12