Július
az álmok helyén hegek
és sötétség
az éjszakából mindig marad valami
teli erőből süt a nap
a fény fölfalja a tájat
üzemel a nyár krematóriuma
eleven gyönyörért sikolt a hús
mint részeg matróz tombol július
lepkék kísérlek meg a lehetetlent
kisimítani az összegyűrödött levegőt
a parkban sovány szél sántikál
beesteledik nézem a
bójaként ringó teliholdat
alámerülök a csönd
feneneketlen vizébe
gyakorolom halálomat
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Liget, 2000/7
