Élet érzés (Mentoromnak, Dr. Domonkos Jánosnak)

              


                  Fellegekkel terhes vihart követve
                  véled-e pazar szivárványt csodálni,
                  gyönyörtől izzón, ajzottan ámulni,
                  miképpen alkotja művét mestere?

                  Mint ad hitet és hirdet feltámadást,
                  s lopja szívedbe az élet érzését,
                  születik újjá holtnak hitt reménység,
                  miként hamvaiból a főnix madár?

                  Lágy csók lehelet szellő érintése,
                  éltető napfény kívánt bizsergése
                  eltűnhet örökre, ha majd jő az éj...,

                  vagy nyugtatólag hat felismerése,
                  másnapnak lehet másfajta szépsége,
                  s a gyötrelem akkor órákra elvész.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Vigasz nélkül (Budapest, 1998)
Kiadó: Uranusz