áron alul

univerzum zakatol
álomarcod mögött
lopott gondolat csörömpöl
megfeszített koponyádban
falra szegez fel a vágy
ízületeid nagyot roppannak
a holnap sejtelme alatt
elfagyott lábujjadba
tövig nyom gombostűt
az elérhetetlen
szikár szíved egy hurkon verdes
rabul ejtett kismadár
felmetszett bordaketrecedben

elpusztít ez a világ
papírhajóként robogsz alá
hegyi patakon óceán felé
megfigyelnek kihasználnak
élve boncolnak fel
bőröd alá rakják petéjüket
érzel látsz fázol éhes vagy
szerelem éget szét: élsz, így
mindenáron, áron alul

              ’03.08.10






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.