Vihar az erdőn
Rohan a szél, zúg, zörög,
mint egy rossz kerékcsapágy,
lombok rozsdás kátyúin halad,
törik, és sikolt az ág,
Madár menekül,
néhai fészke ördögszekér,
szárnya és szíve is verdes,
félelem csahol, száguld a vér.
Villám tép a sötétből,
nagy kék szakadás szalad,
és jön, nagyot rúg a robbanás
a bátorság bújva marad.
S mire múlik a szemek
szorító görcse,
szempillák között
belém néz a pusztulás,
sajgó idegem lassan
elernyed,
számolható mellkasomban
a dobbanás.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-07-22 13:17:39
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-22 13:17:39
