A végső út kezdete

…a kihalt táj dermesztően élő.    
Lehetséges, hogy itt minden halott?        
- igen, e szín-ár nagyon is félő,        
hisz a völgy túlvilági fényt kapott.
Az útnak véget vet egy forduló.
így a messze-távol, kéken tátong.    
Az agyban a zűr túlon-túl dúló,    
a lelkek remegnek, minden zsong-bong.
Végtelen sor, szédítő meredély:  
szufla, raktári rendben. Hűlt szívek,    
préselt lelkek, az életjel csekély.    
A siketült csönd, fura nagy liget:
előélet ez, riasztó látvány?    
E táj tetszhalott, s nincs félelem?
Cikázó szellemek, s fénylő márvány:    
a depó üzem - csöndje féktelen.  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-11 10:06:18
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-11 10:06:18