fanyarul

vad pusztasággá lettem
az erdők kihltak körülettem
pedig lányuk voltam én
tudom nem vagyok szerény
de hidd el amikor ezt mondom
öleltek a fák nem volt gondom
ám ritkultak kiölték őket
szívemet is testem egyre tesped
kihalt belőlem minden jóság
csak emésztődöm rideg valóság
lett sorsom már menni sem tudok
ráadásnak itt vannak a kemény fagyok
hej mily nyomorult az ember
ha csak van és élni nem mer
de minek is minden csak gyarlóság
nincs nekem már (nem is volt) szabadság
eldönteni azt hogy mikor és hová megyek
hátam mögött összesúgnak az emberek:
mily szép lány volt valaha
s most ő sem más csak egy banya





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-02-06 09:27:30
Utolsó módosítás ideje: 2025-02-06 09:27:30