Természetes

Hiányoltam mostanában a kontúros álmaimat, amiket ébredés után le tudok írni.
S mit ad Isten, megérkezett.
Egy előadáson voltunk páran. Vagy inkább beszélgetésen, egy nagyteremben.
Ültünk szemben a vendégemmel, Lux Elvirával. Segítő beszélgetés lehetett.
A végén jutott eszembe, hogy be sem mutattam. Szégyenteljes mulasztásnak tűnt. Aztán találtam egy jó okot, egy kifogást, egy mentséget, hogy miért?
Azért, mert a feladat megváltoztatott volna engem, legalábbis egy időre. Általa más lettem volna, mint aki vagyok, mert vele szerepet vállalok, s nem tudok kilépni belőle. S hogy meg legyen az igazságom, mikor körülnézek, látom ám, hogy észre sem vettem, csak a második nap végén, hogy megtelt a terem. Majdnem teljesen. Pedig jó nagy volt ám az a terem. Fellélegeztem. Őt nem kell bemutatni. Híre megy, és tódulnak hozzá az emberek. A következő pillanatban már mellette ülök. Világos zöld ruha van rajta.
Olyan, mint amilyen Lüszikén szokott.
Hátra fordul. Most a vállát és a haját hátulról látom. Erősen megfigyelem.
Milyen dús erős szálú haja van. Mint Erzsike ING-s kolléganőmnek. Aki már szintén meghalt. Nézem, hogy nem paróka-e?
De nem látom annak. A bőre is milyen fiatal. S nem haragszik, amiért elfelejtettem bemutatni.

Eddig az álom, legalábbis, ami megmaradt belőle. Nincs benne szépség, nincs benne líraiság.
Prózai.
Egy új tudás magamról. Arról, hogy vannak dolgok, amik (olyanok, mint a) traumák. Megváltoztatnak. S ez a mostani olvasmányélményemhez kapcsolódik, a Szexbombához. Ennyi a köze az irodalomhoz. A dokkhoz, amit Filip Tamás József Attila díjas költő felügyelt, annyi köze van, hogy itt olvastam szárnyakról, amiket meg kell mosni.
Ő a szakmai szűrő, amin át kell menni mindenkinek.

Robival is álmodtam. Karnyújtásnyira volt tőlem. Beszélt.
S én nem emlékszem mit, és én, nem mondtam semmit. Legalábbis nem emlékszem, hogy mondtam volna neki valamit. De ennyi is szíven üt.
S igen. Már régen mostam meg a szárnyaimat. Repülés után. Amit álmaimban tettem. Hogy leszűrjem, összegyűjtsem a sok kis aranyszilánkot róla.

50 percig tartott, míg leírtam ezt az álmot.
S most késésben vagyok. Mert feladatom van.

Természetes szűrő. Ezt a kifejezést találtam rá.
Hogy mire?
Az legyen az én titkom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-10-04 22:37:12
Utolsó módosítás ideje: 2024-10-04 22:42:51