Halálcsönd-idő II.
A születések alászállnak.
Fagyba dermed minden utam.
Hol az egyetlen élhető vers –
keresztjére hogy ráfeszítsem magam!
Milyen évszakrend, üdvös víz
csurog alá anyám élő hitéig –
apám oktalan hallgatását
meddig bírom e kietlen éjben?
Évtelen-naptalan kimért időmben
ki fájdulna szebben-jobban –
lélekharang ha kondul az észben
s minden órám fiatlan?
Tán Napkeletkor égre nézek
s búzamezőn lágy-elfekvőben
enyhe szélben Isten szalad.
Rólunk mesél.
Néked:
Fiam!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2024-08-01 02:20:43
Utolsó módosítás ideje: 2024-08-01 02:20:43
