Ezüst-VADRÓZSA

Anyám tavaszi Szél,
hegyre visz fel a hátán,
batyut bont a tetején:
"Fiam, nézd, vigyázz rá.

Én indulok vissza,
Te időre magad maradsz,
aludj a rád hagyott
terhekkel,s ha sírsz –
szellővel elárasztalak,

Tavasszá üdvözítelek –

orgona-Ég alatt
vigasztalgatlak,
lepke-ingecskében
mindig megpártollak –

moha-párnácskára
hogy fejed hajthassad,
gyöngyök könnyeivel
ékszerként ékítlek –

s míg világ a világ,
nagyon szeretlek,
mindig segítlek –

bajon-bún-bánaton
általemellek,
tűzön-parázson
tapodni engedlek –

sorsodból sorsot
formálok -:
Eleven Lángom az Éjszakában,
szeretet-elrendelésem,
ezüsthitű lélegzetvételem."







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-08-29 07:28:47
Utolsó módosítás ideje: 2024-08-29 07:28:47