A te néped
Olykor vihar vagy,
máskor szelíd eső.
De mindig elázom tőled.
Vizes lesz ruhám, arcom, kezem.
Pár cseppbe is belefulladnék,
ha nem lennél mentőöv is egyben.
Zápor ezüstje a nevetésed.
Szórd közém, egyszemélyes
néped én vagyok.
Ne csodáld, hogy akkor is
simogatlak, amikor alszom.
Amikor nem vagy itt,
párnádat szóra bírom:
mesélje el vörös hajadnak titkait.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Helikon , 2024. júl.
Feltöltés ideje: 2024-07-29 06:03:11
Utolsó módosítás ideje: 2024-07-29 06:03:11
