Leltár



Vállakat rándító közöny
bámul a kéregető percre,
ki mellett görnyed háttal
földön kuporog a remény,
köhög , vért köp  a szorgalom,
megrázkódik sebbel teli  teste,
mely fölött  döglegyek röptét
festi  meg  a menekülő  fény.

Kivágott nyelvű harang hallgat,
a falak alatt az  ácsorgó csendek
fekete sóhajt feszítenek az égre,
s a gyermek félelmek pityeregnek.
Rúgásra lendül a nagy vagyon lába,
s nyüszítve elfut a kóbor emberség,
gyűlölet járőröz, övén  bilincs s törvény,
a hatalom határtalan, övé a mindenség.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-11-27 13:50:44
Utolsó módosítás ideje: 2023-11-27 13:50:44