Kincseink

Gyűjtjük a túlélés apró szemcséit, méhektől a virágport,
rabolunk úri gőggel, ha teremtettünk, bármit megtehetünk,
előbb halmokba, majd dobozokba szórjuk elvett kincseiket.

Csomókban állnak előttünk az élet termékenyítő porszemei,
aminosavak építményei, ezután majd a mi kedvünket töltik,
gyarapszunk, mi lakunk jól, szolgáink sem halnak mind éhen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holdkatlan, 2022.08.04
Kötetben: Egy naptár képeihez (, 2022.12.15)
Feltöltés ideje: 2023-08-15 07:06:12
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-15 07:06:12