dávincsisra játszott gyermek

elmosódott hártyáinak nekifeszülnek
keretbe foglalva a színek alakok mondatok
amiket valamikor az anyja nem rágott meg jól neki
mint a húst talán élesebb késsel kéne
próbálkoznia ott egyedül a sarokban
ahol görnyedve ráremeg az ösztön árnyékára
a tudat hogy-nem péter a jános és nem az övé a penge
a megnemszületett sohamindenségnek okán
lehajtott jézusarc pedig csak félig van készen
hiszen önszántából fogja letenni úgyisszentéletét
mire számot vet-lesz egy áruló
nem is tizenhárman ülnek az asztalnál
ez az utolsó vacsorád! - szólt rá az atyja
ő pedig elvágta a torkát a csirkének






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-04-10 15:50:14
Utolsó módosítás ideje: 2023-04-10 15:50:14