Őszi szonáta
Semmibe néző tornyok lábainál
Összebújó kusza házak alatt
Csillanó bőre lehámlik
Vedlik
Görcsbe vonagló testtel
Hidegen tovacsúszik
Az undorító
Nagy pikkelyes állat
Zöldjében meztelen rimák
Bámulják magukat
Boglyas boguk kopár
Kíméletlen hideg szelekkel
Gyalázott testükön matat
A második ember
Az új szerető
Repes csapong egy hófehér sirály
Nyirkos ködök
Keserű füstök úsznak
A szűk utcákon át
Rejtelmes dzsungel a sok
Egymásra törő
Birkózó háztető
Hideggel égető pokol
Minden kívül-belül
Repess csapongj csak hófehér sirály
Egy undorító nagy
Pikkelyes állat
Csúszik rám hidegen
Deres kövek deresére levág
Leszorít beborít szomorít
Méreg az első csók
Méreg a sárga virág
Csend
Harang se kondul
A Preobrazsenszkán
A Blagovesztenszkán
A Pozsarevacskán
Gyertyányi fény sem imbolyog
Nincs esküvő keresztelő
Se temetés halál
Csak nyirkos füst
És ködös keserűség
Egy szürke gerle
Gubbaszt Dionüszosz
Kecses kancsója felett
Mámort ígérő cégére felett
Nem kell a mámor
Tudom a bor
Nem ad felejtést
A spenótszínű hernyó
A távolságot megzabálja
És kihányja
A távolság a szerelem halála
És akarom hogy az legyen
Akarom
Hogy úgy legyen
Az ablakokban ki-kigyúlnak
Az utcákon
Dideregnek hunyorognak
Fáznak a fények
A Kőhegy mögött
Végleg elmaradnak
A semmibe néző tornyok lábainál
Összebújó kusza házak
S az undorító
Nagy pikkelyes állat
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-12-20 14:40:58
Utolsó módosítás ideje: 2022-12-21 10:43:55
