Őszi szonáta

Semmibe néző tornyok lábainál
Összebújó kusza házak alatt
Csillanó bőre lehámlik
Vedlik
Görcsbe vonagló testtel
Hidegen tovacsúszik
Az undorító
Nagy pikkelyes állat

Zöldjében meztelen rimák
Bámulják magukat
Boglyas boguk kopár
Kíméletlen hideg szelekkel
Gyalázott testükön matat
A második ember
Az új szerető

Repes csapong egy hófehér sirály

Nyirkos ködök
Keserű füstök úsznak
A szűk utcákon át

Rejtelmes dzsungel a sok
Egymásra törő
Birkózó háztető
Hideggel égető pokol
Minden kívül-belül

Repess csapongj csak hófehér sirály

Egy undorító nagy
Pikkelyes állat
Csúszik rám hidegen
Deres kövek deresére levág
Leszorít beborít szomorít
Méreg az első csók
Méreg a sárga virág

Csend
Harang se kondul
A Preobrazsenszkán
A Blagovesztenszkán
A Pozsarevacskán
Gyertyányi fény sem imbolyog
Nincs esküvő keresztelő
Se temetés halál

Csak nyirkos füst
És ködös keserűség

Egy szürke gerle
Gubbaszt Dionüszosz
Kecses kancsója felett
Mámort ígérő cégére felett

Nem kell a mámor
Tudom a bor
Nem ad felejtést

A spenótszínű hernyó
A távolságot megzabálja
És kihányja
A távolság a szerelem halála
És akarom hogy az legyen

Akarom
Hogy úgy legyen

Az ablakokban ki-kigyúlnak
Az utcákon
Dideregnek hunyorognak
Fáznak a fények

A Kőhegy mögött
Végleg elmaradnak
A semmibe néző tornyok lábainál
Összebújó kusza házak
S az undorító
Nagy pikkelyes állat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-12-20 14:40:58
Utolsó módosítás ideje: 2022-12-21 10:43:55